A tagi kölcsön az elmúlt évek egyik adózási szitokszava lett. Annak ellenére, hogy adózási kultúrával rendelkező országokban a való élet velejárója és nem az adóelkerülés egyik nyilvánvaló jele a tulajdonosok által nyújtott kölcsön. Nézzük, mi a helyzet, ha a tulajdonos nem csak adja a pénzt, de mohójojóként többet is szeretne visszakapni.
A tagi kölcsön kamata a személyi jövedelemadó rendszerében nem minősül kamatnak, hiszen nem felel meg a 1995. évi CXVII. törvény 65. §-ban meghatározottaknak, tehát:
- -nem magánszemély és hitelintézet között – nyilvánosan meghirdetett feltételekkel – köttetett szerződés alapján kerül jóváírásra,
- – nem nyereménybetétkönyv után kapott tárgynyeremény,
- – sőt nem is nyilvánosan forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírról, befektetési jegyről beszélünk,
- – valószínűleg a biztosításokból származó jövedelem definícióját sem tudjuk ráhúzni.
– egyes biztosításokból származó jövedelem.
Így kizártuk a kamatra vonatkozó adózást – és a kapcsolódó kedvezményeket – no meg a százalékos egészségügyi hozzájárulást. De akkor milyen jogcímen adóköteles a tagi kölcsön kamata?
Természetesen az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek kell tekintenünk, ráadásul mivel máshol nem volt számára hely, így az szja törvény 28. § (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemnek tekintendő… Mit jelent ez százalékban? Személyi jövedelemadó 16%-s kulccsal, továbbá egészségügyi hozzájárulás 27%-s kulccsal fogyasztandó.
Mindez abban az esetben áll fenn, ha a kifizető (adós) és a magánszemély (hitelező) között nem áll fenn jogviszony. Amennyiben tagi- vagy munkaviszony keretében végez tevékenységet a gazdasági társaság keretében, akkor a jogviszonnyal azonos módon adózik a kifizetett kamat, tehát az szja előleg mellett nyugdíj és egészségbiztosítási járulék és szociális hozzájárulási adó is terheli.
