Hát ez a szombati nap nem egy fesztivál hangulatot hozott. Jelenleg alapból van egy negatív hozzáállásom mindenhez, ezt csak növelni lehetett. Először az időjárás. A vihar Baját elkerülte, viszont az eső esett. Az a helyzet, hogy az eső ilyen bulin utoljára a Csörge-tónál jött jól. Legalább megfürödtél. Sajnos most a 3. X-n túl már nehezen tűröm az ilyesmit. Ebből következik, hogy az első koncertet (Kowalsky meg a Vega) kihagytam. Ráadásul a pultos csaj sem voltak a helyzet magaslatán. Kértem egy tonicot. Erre mondja, hogy csak jéger van. Próbáltam bővített kommunikációval, szóval rámutattam a hűtőpultra. Szerinte továbbra is csak jéger volt. Ezért a végén kértem egy canada dry-t. Szerintem most sem érti, hogy ha az unicum helyett nem volt jó a jéger, akkor a gyömbér, hogy jött a képbe...
Következő sokk a Supernem koncerten ért. Találkoztam Gyilkos kollégával, este hét óra elmúlt és még józan volt. Aki a 90-s években Baján a 956 - Evig (Black Out) - Golfpálya vonalon mozgott egy párszor biztos belefutott a srácba. A Béla kutyához és a Szelepes Palikához hasonlóan, a város marketing gerilla szárnyát erősítette. Szóval józan volt, viszont személyében indult az este pozitív része is. Ugyanis rövid időn belül kiderült, hogy két pulyával van, akik úgy alsósok (ilyen dolgokban nem vagyok erős) lehettek, viszont kéttenyérnyi vörös punk tarajuk volt. Azért a vér nem válik vízzé...
Ez naggyából el is döntötte az estét, szóval a sex & drogs & rock and roll szentháromságában kell keresni a megváltást. Az biztos, hogy ha Sziámi is koncertezik érfelvágás közben akasztom fel magam. Szóval rám fért a zúzás.
Az első a Supernem volt. Elég korrekt punk. Viszont a rajongókból úgy tűnt, hogy ők a hazai punkélet Manhattan-e. Aztán jött a Neck Sprain nevű rockbanda. Életemben nem hallottam róluk, de itt gitározik Thor unokaöccse és igen jól nyomták. Persze a Hegyalja után kicsit fapadosnak tűnt a szemükben az EFOTT, aminek többször hangot is adott az énekes.
Aztán az Index által ismegénekelt The Clash nevű bulira néztem be, ahol a Beatrice és a Goulasch Exotica "harcolt" egymás ellen. Mivel jelenleg nincs élő ember, akitől elviselném, hogy belépjen az aurámba a gyülekező tömeg még a küzdelem megkezdése előtt elűzött ebből a buliból. Így eljutottam életem első Kiscsillag koncertjére. Nem volt a kedvencem. Ez után sem lesz. Viszont a buli jó volt. Mint a Lovasi, mint a Lecsó lubickolt a színpadon. Igazi rockos hangzás, értelmes szövegek, szóval jó volt, sokkal jobb, mint amire számítottam.
Ebből következik, hogy a Depresszíót kihagytam, pedig az irodában többen is pozitívan nyilatkoztak. Na majd máskor. A végén - EFOTT-s szokás szerint - Tankcsapda volt. Állat koncert volt. Ömlött a tesztoszteron a színpadról, és én is úgy szeretnék a fejem felett ívelni a slájmot, mint a Lukács. Persze, persze a gipszkartonon kicsit gázos lenne, de akkor is cool. A zene is az volt. Nem terhelték a közönséget mélyebb számokkal. Szinte minden elhangzott dal klipje futott, fut valamelyik zenetévén, ráadásul az igen csak heterogén közönség lelkesen ordította mindet.
Összeségében jó volt. Viszont ilyen nyuggernek, mint én már nem való a fesztiválozás. Este hét és hajnali egy óra között megfájdult a hátam, a TOI-TOI még az első nap első órájában sem vonzana, a tömeg zavar, a pogózás már nem megy. Faszán egymásra voltak szervezve a koncertek, külön bünti annak, aki a Quimbyt csütörtökre rakta, hogy tutira ne lássam. Pedig tőlük származik a céges himnusz és Magyarország legszebb szerelmes száma is. Viszont az első EFOTT élményemmel ellentétben most láttam legalább 6 koncertet, valamint nem a hajnali négyes buszon kellett harapdálnom az ujjamat, hogy át ne aludjam azt a megállót, ahol le kell szállnunk.