A könyvelőkről mindenkinek meg van a maga, általában sztereotípiákra épülő véleménye. Ezt szeretnénk egy kicsit árnyalni azzal, hogy a munkás hétköznapjaink mellett a mókás hétvégéinket is bemutatjuk.
Múlhatatlan népszerűségem okán saját magammal nyitom a sort, valamint a hétvégi EFOTT-n szerzett élményeimmel:
Emlékirataim szerint 1997-ben voltam utoljára EFOTT-n. Mit ad isten, akkor is Baján. Persze akkor még velem volt a jobbik felem is, viszont az egy másik történet. Azt tudni kell, hogy középiskolás és egyéb okok folytán nekem Baja más, mint egy egyszerű turistának; Szóval:
a főtér, az Béke,
a pizzéria, az Tomato,
a Radnóti, az Bélás kolesz,
az MNÁMK, az Frankel,
a Bereczkihez, az 5-ös, 6-os, 8-s busz is jár.
A nosztalgikus kitérő után meg kell említenem, hogy rühellem a szervezőket! Nekünk áfa bevallási időszak van!!!! Ilyenkor nem érünk rá csak úgy, büntetlenül koncertekre járni!
Ennek ellenére sikerült péntek, szombatra beütemezni 8 koncertet. A mai szösszenet a pénteki műsorról szól.
Az első betervezett koncertet sikerült egyből lekésnem. Amikor elkezdődött, még Halasról sem indultam el, így a Bijou kimaradt :( No nem baj, úgy sem egy fesztivál zenekar, szóval majd normál koncerten pótolunk.
A Pokolgépre értem ki a szigetre (megszokásból sziget, persze, hogy a Petőfi-Szigetről van szó). Elég jó koncertet adtak, hát tapasztalat az van, meg a zúzás sem rossz, de a szövegek nagyon gázak...
Következő áldozatom a 30Y lett volna. Hát nem lett. Ezt nem késtem le, de annak ellenére, hogy nagyon jó számaik vannak, meg a lemezek frenetikusak és a Youtube-n is jó koncertfelvételek vannak, az EFOTT nagyszínpadon kifejezetten gyengék voltak. Annyira műanyag volt a banda, meg nagy az erőlködés, hogy elmentem megnézni a PUF-t. Ez viszont odabaszott. A Pál Utcai Fiúk nekem mindig klubzenekar marad, szóval jót tett nekik, hogy nem a nagyszínpadon, hanem az egyik telefontársaság által szponzorált emelvényen zenélhettek. Lecsóék kiváló bulit csaptak. Nem csak a hangulat volt frenetikus, de a tömegben a szúnyogok sem érték el az embert.
Baja város madarai (ahogy egy póló emléket állított a Culex pipiens molestus-nak) igen sokan voltak, de szerencsére rengeteg emós volt, így az emelkedett testhőmérsékletre hajtó "madarak" engem békén hagytak. Ráadásul aki már lakott a szigeten pár óra után újból immunis lesz a csípésre. Ez olyan, mint a biciklizés.
A PUF most a Kispál előzenekara volt. A bulik hangulatát, színvonalát nézve ez fordítva is lehetett volna.
A Kispál koncertbe az első koporsószöget a közönség verte bele. Vagy az egyetemisták és főiskolások járnak anyuval és apuval bulizni, vagy a 14 éves (egyébként ittés itt egy szál kamerás mobilba öltözött) leányzót nem engedik el ilyen helyekre, de elég nagy merítés volt a hallgatóság.
Aztán az oké, hogy tömeg van, de D véleményét osztva csak a fallabda pályán menő, az egymásnak feszülő izzadt férfitestek küzdelme. A koncerten lehetőség szerint az előadóra koncentrálna mindenki, nem az előtte akrobatikai tudásukat próbálgató félrészeg és félmeztelen droidok balfaszkodására.
Egyébként a Kispál nem volt király. Jó volt, viszont tőlük többet vár az ember. Igaz, az utolsó koncertjükön még 94-ben voltam, amikor még klasszikusabb két gitár és dob felállásban működtek és alternatív kategóriába tartoztak. Na mindegy.
Szóval, ha osztályozni kellene, akkor a PUF 5-s és tényleg, mert nem csak érfelvágós számokban királyak. A Kispál egy gyenge négyes, mert jó szívem van, a Pokolgép ugyancsak, de ez az én szemszögemből feléjük pozitív. A 30Y pedig kettes alá. Gyenge volt, legközelebb vagy kell előtte inni, vagy nem, de úgy csináljátok ahogy másik koncerteken mert ez szar volt.
Szóval a péntek ennyi. Holnap Tankcsapdával folytatjuk...